loading please wait..

Rozi és a válás

Rozi három éves volt, amikor elváltak a szülei. Hosszú procedúra volt, amiből Rozi az égvilágon semmit sem értett. Látta, hogy mindig rohannak Anyával – vagy a szomszédba, vagy messzebbre, amikor Férfi üvöltött. Rozi sokat sírt, nem szerette ezeket a rohanásokat, de Szomszédnéninél jó volt.

Sok kincs volt abban a házban, amiket Rozi imádott nézegetni. Szomszédnéni mindig meg is engedte, hogy kutasson a mély fiókokban, közben pedig sütött palacsintát. Rozinak sokszor fel sem tűnt, hogy Anya közben eltűnt. Csak később jött érte, amikor Férfi elment otthonról, vagy elaludt.
Rozi egyszer világgá akart menni Szomszédnénitől, de a kerítésnél meggondolta magát, mert félt, hogy Anya nagyon fog sírni. Férfi miatt akart elmenni.
Anya egyszer csak azt mondta Rozinak, hogy jobb lesz, ha egy ideig a Nagyi vigyáz majd rá. Rozi nem értette, de Anya tudta, mit miért csinál. Nagyi a világ legjobb nagymamája volt. Egyféle sütit tudott sütni, almatortát. Rozinak az volt a kedvence. Égetett cukor volt a tetején, egész almák voltak benne, és tejszínhabbal kellett enni. Rozi kólát is ihatott Nagyinál, ami picit feledtette, hogy Anya csak ritkán jöhet látogatóba.
Rozinak fogalma sem volt arról, hogy Anya közben min megy keresztül. Férfi verekedős volt, sok borzalmas dolgot tett Anyával, de Anya azokat nem mondta el senkinek. Lehet, hogy Nagyi tudta, de csakis Nagyi. Rozi oviba járt Nagyival, volt egy szép mikiegeres farmertáskája, amiben uzsit vittek reggelente. Az óvó néni nagyon kedves volt, Rozi szerette őt. Szép haja volt, és kellemes hangja. Soha nem kiabált.
Teltek a hónapok, Rozi nagyon jól érezte magát Nagyinál. Sokat nevettek, még a tengerpartra is elmentek. Rozinak sok barátja volt, és mindenki szerette. El tudta volna képzelni, hogy örökre Nagyinál maradjon. Akkor legalább nem kéne találkoznia többé Férfivel. De akkor mi lesz Anyával? Haza kéne menni! Anya sok levelet írt, Nagyi elolvasta őket Rozinak. Rozi pedig rajzokat küldött Anyának. Így múlt az idő. Anya nagyon boldogtalan volt attól, hogy Rozit csak ritkán láthatja, de nyugodt volt, hogy jó kezekben van Nagyinál.
Férfi végül tehetetlen volt. Anyának nagyon jó ügyvédje volt, aki sokat segített, hogy Anya elválhasson Férfitől. Ez majdnem egy egész évig tartott. Rozi addig Nagyinál falta az almatortát. Rozi négyéves lett, mire hazajöhetett Anyához. Elkezdett oviba járni, de már nem kellett a mikiegeres táska, és nem voltak ott a megszokott barátok sem, csak Anya. De Rozi így is boldog volt, mert azzal lehetett végre, akit a világon a legjobban szeretett.
Anya újra férjhez ment. Apához. Rozi mindig Anya második férjét tekintette Apának, nem Férfit. Rozi nem tudja, hogy Anya valaha úgy igazán boldog volt-e Apával, igazán szerelmes volt-e belé. Egy dologban volt biztos mindig: Anya mindent érte tett, Roziért.
Rozi ma már felnőtt, de még mindig sokszor eszébe jut Férfi, és ez az egész történet. Anya, és a szenvedés, amin keresztül kellett mennie. Hálás, hogy neki nem kell menekülnie a szomszédba vagy annál is messzebb. Hálás, amiért a gyerekei úgy nőhetnek fel, hogy soha nem jut eszükbe ilyen történet.
Tudja, hogy a világban nem ő az egyetlen, akinek elváltak a szülei. Tudja, hogy nagyon sok kisgyermek szenved attól, mert valamelyik szülője verekedős, sokat iszik, ordibál, meg ilyenek. Szerencsésnek érzi magát, hogy van Apa, aki megmentette őt és Anyát. Sajnos nem minden kisgyermek mellett lehet ott Apa, de neki itt van. Meg is ölelheti, ha akarja…

Közzétéve: 2018-08-30 | Kategória: Egyéb

Oszd meg, ha tetszett!